Ez a jelenség sanyarú sorsú generációm berkeiben elterjedtebb, mint a Facebook profil. És sajnos nem kell hozzá tagbaszakadt hazám fiának, vagy székes fővárosunkba felszakadt vidéki naívának lenni. Kémeim jelentik, hogy ez bizony azoknál is jelen van, akik otthon ülnek, ugyanott, ahova születtek.
És ez a jelenség nem más, mint a szűkebb, tágabb, akármilyenebb család részéről érkező baszogatás. Ifjabbak számára elmondanám, hogy sajnos ehhez már hozzá vagyunk szokva. Az én generációm az, aki egyszerűen sehogy se jó. Az Y-ok, akikkel mindig csak a baj van. Határvonalon születtünk, és úgy kompletten az egész világ nem tud velünk mit kezdeni.
Kezdődött a közoktatás híres intézményével. Minket már nem cucialista módon oktattak, de még a liberalizmus szele sem lengte be úgy igazán a tantermeket.
Mi két évesen Barbie babát meg match boxot kaptunk, nem Ipadet, és számítástechnika órán az erősen kopaszodó, pocakos, kötött pulóveres számítástechnikustól tanultuk meg, hogyan kell e-mailt írni és mi az a sakkozó gép. Azért egészen jól megtanultuk, amit kellett, és sokan ebből élünk....vagyis próbálunk.
Az alapfokú angol szókincsünket a Cartoon Networkon (bezony, mert volt, hogy angolul szólott hozzánk) szedtük fel, és nem pornóból. Mi már nem voltunk kötelezően kisdobosok, meg úttörők, de aludtunk sátorban, másztunk fára, és akadtunk fenn a kerítésen.
Félre értés ne essék, most nem azt próbálom belétek sujkolni, ifjak (szent isten, pár éve még engem szólítottak így), hogy "bezzeg az én időmben" mennyivel hejjdeklasszabb volt gyereknek lenni. Azt próbálom megmutatni, hogy mi vagyunk a "se" generáció. Se a régi, se az új. Valahogy a kettőnek egy nagyon fura keveréke.
No, de, visszatérve a csacsika családra. Elég nagy a rakás. Még akkor is, ha csak Anya van, Apa mega Nagyi....higgyétek el, az bőven elég. Ugyanis Anya, Apa mega Nagyi rendszerint nem érti, hogy itt van a Gyerek, húszas évei közepén-végén és semmi nem lett belőle. Mert hát elvégezte az iskolát, ott a kezében a szakma.....és? Kémeim jelentése szerint nagyjából 5% az, aki köszöni szépen tökéletesen van. Stabil, jól fizető munka, lakás, kocsi, család, gyerek. A többségnek úgy ebből kábé semmi sincs meg. Tagbaszakadt hazánk fiaivá váltak, esetleg székes fővárosba szakadt naívává, vagy ülnek otthon és vakarják a....azt.
És jön az egész csacsika család, és elmondják naponta kétszer, hogy ez így mennyire nem jó. Mert hát a Gyerek az "csak gyerek" és valamiért Anya, Apa mega Nagyi úgy érzi, mi nem tudjuk magunktól, hogy emberes nagy kakában vagyunk és valamelyik hülye még a létrát is kivette a pöcegödörből.
Persze, értem én, hogy Anya, Apa mega Nagyi abban éltek, hogy aki dolgozni akar, dolgozik, keres, és kész. Csakhogy az egyenletbe azóta bekerült jó pár ismeretlen, például az adott munkahelyen fellelhető ismerősök száma (ami általában vészesen tendál a 0 felé), meg megdughatósági átlag és hasonlók.
És döbbenetes, de ennek a problémás, semmire se jó Y generációnak nem csak önérzete van, hanem józan esze is (eltekintve egy-két papucsállatkától). Pontosan tudjuk, hogy mekkora körülöttünk a kaka, és higgye el mindenki, ez rémesen elkeserítő. Kilátástalanok vagyunk. Azok is, akik Londonban partyznak minden hétvégén, azok is, akik székes fővárosunkban évente négyszer szubkultúrás rendezvényekre mennek és színes tócsává áznak vagy olvadnak jelmezeikben (tapasztalatból mondom: mindegy, milyen jelmezt választasz. Az időjárás sosem lesz vele kompatibilis.), meg azok is, akik a kanapén ülve vakarják a azt.
Próbálunk nem belesüllyedni a reménytelenségbe, és úgy teszünk, mintha a világon minden a legnagyobb rendben volna, amolyan Ferenc Jóskásan. Aztán jön a Család, és jól elbeszélgetnek a fejünkkel, hogy tudatosítsák bennünk még jobban a minket körülvevő kakát, és hogy mennyire csalódtak bennünk, oder mennyire aggódnak értünk. Persze, az ember igényli a törődést. De aki már alapvetően a sötét pöcegödörben áll, kérdem én, azt minek még fejberúgni?
Szóval kedves Apák, Anyák, mega Nagyik és egyéb rokonok, kérlek halljátok meg egy székes fővárosunkba szakadt vidéki naíva sirámát, és ne toljátok le a Gyerek torkán, hogy gázban van, mert ő maga is pontosan tudja. Inkább nézzetek meg együtt egy filmet, és egyetek sütit. Az nagyobb segítség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése