Paradoxon, nemde? Mégis egyre sűrűbben találkozom vele.
Beszélgetek emberekkel, és egyre többször találom magam szembe ok nélküli okozatokkal, megalapozottság nélküli véleményekkel, miértek nélküli szilárd hitekkel. Néha az az érzésem, hogy a sötét középkorban vagyunk, és mindjárt máglyán égetnek meg olyan boszorkányosságok miatt, mint a kritikai gondolkodás.
Nem magamat akarom fényezni, nyilván, sőt, de volt egy pár igen kiemelkedő oktatóm (és szándékosan nem használom a "tanár" vagy "pedagógus" szavakat), akik megtanítottak rá, hogy ha nem a jóistenkéről meg a Szovjetunióról van szó, akkor igenis akarjam érteni, és ne csak hinni benne.
Rengeteg emberrel kerülök értelmetlen vitákba, olykor már veszekedésekbe, pusztán azon oknál fogva, hogy az enyémtől eltérő véleményüket képtelenek megindokolni. Persze, én vagyok az ostoba, amiért belemegyek ilyenekbe, de szakmai ártalmam, hogy szeretem az intelligens vitákat. Higgadt, logikus érvek és ellenérvek szembeállítása többé teszi az embert, segít megismerni a miénktől eltérő világképet, ami által többet tudunk meg a világról. Legalábbis engem így oktattak. Pont ezért, mélységesen elkeserít, sőt, fel is bosszant, amikor véleményütközésre kerül a sor, én kifejtem az érveimet amellett, amit gondolok, esetleg contra a másik személy érveire, és nem kapok válaszul semmit. Nem kapok ellenérveket, sem az én érveim logikus cáfolatát, csak egyre hangosabb, és trágárabb ismételgetését annak, ami kiváltotta a vita helyzetet.
Ok nélküli okozatokat vágnak üvöltve a fejemhez és nem értem. Nem vagyok képes megérteni, hogy értelmes (mert hát miért ne feltételezném valakiről, hogy értelmes, egészen addig, amíg ilyen helyzet nem alakul ki?), papíron felnőtt emberek hogy-hogy nem gondolkoznak el a miérteken.
Persze, egyre idegesebb lesz mindenki. Én, amiért az intellektuális vita helyett alpári veszekedésbe torkollik, amit vélemények ütköztetésének gondoltam, a másik személy pedig nem érti, miért lovagolok a témán, holott teljesen hidegen hagy a véleménye, az okot próbálom belőle kiszedni - sikertelenül.
És vesszek meg, de egyszerűen nem értem. Hogy akarjuk megváltani a világot, küzdeni a nemi, szexuális, etnikai, politikai diszkrimináció ellen, felszámolni az éhezést és a háborúkat, ha azt képtelenek vagyunk logikus érvekkel alátámasztani, miért baj az, ha életünk párja pornófilmet néz?
Beszélgetek emberekkel, és egyre többször találom magam szembe ok nélküli okozatokkal, megalapozottság nélküli véleményekkel, miértek nélküli szilárd hitekkel. Néha az az érzésem, hogy a sötét középkorban vagyunk, és mindjárt máglyán égetnek meg olyan boszorkányosságok miatt, mint a kritikai gondolkodás.
Nem magamat akarom fényezni, nyilván, sőt, de volt egy pár igen kiemelkedő oktatóm (és szándékosan nem használom a "tanár" vagy "pedagógus" szavakat), akik megtanítottak rá, hogy ha nem a jóistenkéről meg a Szovjetunióról van szó, akkor igenis akarjam érteni, és ne csak hinni benne.
Rengeteg emberrel kerülök értelmetlen vitákba, olykor már veszekedésekbe, pusztán azon oknál fogva, hogy az enyémtől eltérő véleményüket képtelenek megindokolni. Persze, én vagyok az ostoba, amiért belemegyek ilyenekbe, de szakmai ártalmam, hogy szeretem az intelligens vitákat. Higgadt, logikus érvek és ellenérvek szembeállítása többé teszi az embert, segít megismerni a miénktől eltérő világképet, ami által többet tudunk meg a világról. Legalábbis engem így oktattak. Pont ezért, mélységesen elkeserít, sőt, fel is bosszant, amikor véleményütközésre kerül a sor, én kifejtem az érveimet amellett, amit gondolok, esetleg contra a másik személy érveire, és nem kapok válaszul semmit. Nem kapok ellenérveket, sem az én érveim logikus cáfolatát, csak egyre hangosabb, és trágárabb ismételgetését annak, ami kiváltotta a vita helyzetet.
Ok nélküli okozatokat vágnak üvöltve a fejemhez és nem értem. Nem vagyok képes megérteni, hogy értelmes (mert hát miért ne feltételezném valakiről, hogy értelmes, egészen addig, amíg ilyen helyzet nem alakul ki?), papíron felnőtt emberek hogy-hogy nem gondolkoznak el a miérteken.
Persze, egyre idegesebb lesz mindenki. Én, amiért az intellektuális vita helyett alpári veszekedésbe torkollik, amit vélemények ütköztetésének gondoltam, a másik személy pedig nem érti, miért lovagolok a témán, holott teljesen hidegen hagy a véleménye, az okot próbálom belőle kiszedni - sikertelenül.
És vesszek meg, de egyszerűen nem értem. Hogy akarjuk megváltani a világot, küzdeni a nemi, szexuális, etnikai, politikai diszkrimináció ellen, felszámolni az éhezést és a háborúkat, ha azt képtelenek vagyunk logikus érvekkel alátámasztani, miért baj az, ha életünk párja pornófilmet néz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése